01/02/2015

"A Mulher que Venceu Don Juan," traduzido para húngaro, por Hargitai Evelin Gabriella

A nő, aki legyőzte Don Juan-t
1
La donna è mobile

Honvágyat csak a tenger iránt érzek. A Foz -nál elém táruló látvány hiányzik. Bár azt mondják, az Atlanti-óceán mindenütt egyforma, ezt, amit itt, Monte da Caparica -nál látok az ablakomból, nem érzem sajátomnak. Foz más volt.
Evelin Gabriella HARGITAI
Foz más volt; az új házból szemlélve, ahol az utolsó évben az életemet a boltról boltra rohanás töltötte ki: megkeresni a tökéletes műtárgyat a tökéletes helyre. Bármennyit is szaladtam, bármennyit is fáradtam vele, soha nem találtam olyat, ami elnyerte volna Amaro tetszését. Szép volt, csakhogy... Ő ellenben tudott választani. Vagy azt gondolta, hogy tud. Soha semmi nem volt tökéletes, az ő precíz kezei alól kikerülő plasztikai sebészi munka kivételével.
Mindig is a részletek okoztak nekem örömet, talán így menekülök el a lényeg elől, ami igazából felzaklat engem. Mindig szükségem volt arra, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet, mert attól megkönnyebbülök. Most a balkonnövényeimre gondolok, amelyek kiszáradtak, elfonnyadtak, mert már nem beszélgetek velük. Hiányzik a veranda. Ellenben a tágas ház, ahol szinte elvesztem, nem. Fehér volt és steril. Meg kell halni, olyan szép, ahogyan Becas mondta, meghalni, mondtam én, lassú halállal, ha nincs remény új életet kezdeni. Persze, nem érthetett engem. Én pedig nem tudtam megértetni magam.
A foz-i új házzal kapcsolatban az én véleményem nem számított. Az én létem is olyan volt, akár egy műtárgyé. Szótlanul, díszként szolgáltam Amaro életében. Nem tudom, mire voltam jó, hacsak nem arra, hogy aláírjak.
– Holnap 11 órára legyen készen. El kell menni a közjegyzőhöz, aláírni az új lakás papírjait.
Homályosan már beszélt valamit egy épületről a Gomes da Costa Marsall sugárúton, ami, noha egy időre felfüggesztették az építkezést, végül elkészült. Az én családi örökségemből vette meg, de még csak nem is hívott el magával a bemutató szint bejárására. Kész tények elé állított. Erről nem beszélhetek senkinek. Ha beszélnék, senki nem hinne nekem. Vagy még nagyobb bolondnak néznének, mint amilyen egyébként voltam. Ezért írom inkább ezt a Naplót, ami nem kérdez, és nem bírál felül. Elég a cenzúra, amit magammal szemben alkalmazok, mert ma már tudom, hogy az én hibám is volt, nagyon is, mert gyenge voltam. Vakká tett a szerelem.
Honnan is tudhattam volna én, a tizenhat éves kamasz, hogy ez az Adonisz, aki filmbe illő módon toppant elém a granja-i parton, egyszer démonná fog változni. Pedig nyilvánvaló volt. Egy túlzottan jólnevelt, túlzottan hidegfejű, túlzottan visszafogott férfi, túlzottan sok kezitcsókolommal, nem megbízható. A normális emberek nem túlságosan ilyenek vagy olyanok. A túlzott tökéletesség még Odüsszeusznak sem kellett, ott is hagyta sírva Kalüpszót Ogügié szigetén. Pénelopé türelmes volt, ezzel jobban szolgálta az érdekeit. Az én odüsszeiám más fonalból, más szemekből szövődött, amiben sem istenek, se hősök nem őrködtek felettem.

Teresa Martins Marques e Ernesto Rodrigues entrevistados pela Rádio Brigantia

Ernesto Rodrigues. Teresa Martins Marques e José Eduardo Franco,
nas comemorações dos 40 anos de vida literária de Ernesto Rodrigues