A nő, aki legyőzte Don Juan-t
1
La donna è mobile
Honvágyat csak a tenger iránt érzek. A Foz
-nál elém táruló látvány hiányzik. Bár azt mondják, az Atlanti-óceán mindenütt
egyforma, ezt, amit itt, Monte da Caparica -nál látok az ablakomból, nem érzem
sajátomnak. Foz más volt.
 |
| Evelin Gabriella HARGITAI |
Mindig is a részletek okoztak nekem örömet,
talán így menekülök el a lényeg elől, ami igazából felzaklat engem. Mindig
szükségem volt arra, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet, mert attól
megkönnyebbülök. Most a balkonnövényeimre gondolok, amelyek kiszáradtak,
elfonnyadtak, mert már nem beszélgetek velük. Hiányzik a veranda. Ellenben a
tágas ház, ahol szinte elvesztem, nem. Fehér volt és steril. Meg kell halni,
olyan szép, ahogyan Becas mondta, meghalni, mondtam én, lassú halállal, ha
nincs remény új életet kezdeni. Persze, nem érthetett engem. Én pedig nem
tudtam megértetni magam.
A foz-i új házzal kapcsolatban az én
véleményem nem számított. Az én létem is olyan volt, akár egy műtárgyé.
Szótlanul, díszként szolgáltam Amaro életében. Nem tudom, mire voltam jó,
hacsak nem arra, hogy aláírjak.
– Holnap 11 órára legyen készen. El kell menni
a közjegyzőhöz, aláírni az új lakás papírjait.
Homályosan már beszélt valamit egy épületről a
Gomes da Costa Marsall sugárúton, ami, noha egy időre felfüggesztették az
építkezést, végül elkészült. Az én családi örökségemből vette meg, de még csak
nem is hívott el magával a bemutató szint bejárására. Kész tények elé állított.
Erről nem beszélhetek senkinek. Ha beszélnék, senki nem hinne nekem. Vagy még
nagyobb bolondnak néznének, mint amilyen egyébként voltam. Ezért írom inkább
ezt a Naplót, ami nem kérdez, és nem bírál felül. Elég a cenzúra, amit magammal
szemben alkalmazok, mert ma már tudom, hogy az én hibám is volt, nagyon is,
mert gyenge voltam. Vakká tett a szerelem.
Honnan is tudhattam volna én, a tizenhat éves
kamasz, hogy ez az Adonisz, aki filmbe illő módon toppant elém a granja-i
parton, egyszer démonná fog változni. Pedig nyilvánvaló volt. Egy túlzottan
jólnevelt, túlzottan hidegfejű, túlzottan visszafogott férfi, túlzottan sok
kezitcsókolommal, nem megbízható. A normális emberek nem túlságosan ilyenek
vagy olyanok. A túlzott tökéletesség még Odüsszeusznak sem kellett, ott is
hagyta sírva Kalüpszót Ogügié szigetén. Pénelopé türelmes volt, ezzel jobban
szolgálta az érdekeit. Az én odüsszeiám más fonalból, más szemekből szövődött,
amiben sem istenek, se hősök nem őrködtek felettem.
